(Dagály utca 12-14; 16-18; 20-22 és 13-15; 17-19.)
Budapest, Dagály utca 16.
Bővebben:
„Gondoskodtam arról is, hogy a lakáshiányon a rendőrségnél a legmesszebbmenőleg segítsek és itt maga a kormányzat, különösen a pénzügyi kormányzat, az államkincstár a legnagyobb készséggel szolgáltatta rendelkezésemre a szükséges pénzösszegeket. Két ilyen telepet létesítettünk: egyet a Fehérvári úton, amely majdnem teljesen elkészült, egyet pedig, amely épülőfélben van, s amely sokkal nagyobb és mintegy 4-500 család részére bír befogadóképességgel, a Dagály utcában. Ezzel is oly lakásokhoz juttattuk a rendőrlegénységet és pedig olcsó és egészséges lakásokhoz, hogy őszintén szólva hivatalba lépésem idején magam sem gondoltam, hogy ezt a kérdést ilyen gyorsan sikerül megoldani.” Így beszélt Scitovszky Béla, a Bethlen-kormány belügyminisztere az Országgyűlés képviselőházának 259. ülésén, 1929. február 27-én. És 1930-ban, még egy évvel azelőtt, hogy Scitovszky a súlyosbodó gazdasági válság okán a kormányával együtt megbukik, ifjabb Francsek Imre tervei alapján valóban át is adják a telepet a rendőröknek.
Hat darab U alakú épület alkotja, az utca két oldalán áll belőlük három-három, egymással farkasszemet nézve. Nem nevezhetőek különlegesnek vagy szépnek a halovány rózsaszín és vízzöldre vakolt, enyhén neobarokkos épületek, de ezt az utcát is belengi egy sajátos hangulat, ami egy sarokkal odébb már sehol sincs: a mellékutcából befigyelnek a tízemeletes lakótelepi házak a hatvanas évek derekáról, és hol van már onnan a rendőrlegényeinek a válságban olcsó lakásokat létrehozó belügyminiszter...
Igaz, hogy fürdőszoba nem járt a lakással, csak két szoba, szerencsés esetben két szoba hall, de a kötelező konyha, kamra, WC megvolt. Azóta meg nyilván megoldották az itt lakók, hogy valamelyik helyiségből kicsit lecsípve, áttoldozva-foltozva az alaprajzot, meglegyen a saját kád, csap, fregoli helye. Közös fürdő a lépcsőházból nyílt, az „E” típusú épületben például, amely atipikusnak nevezhető, mivel nincs tükörpárja, az első emeleti oldalfolyosóról nyíló 34 szobához dukált két közös vizesblokk, a másodikon némileg javítva az arányon 21 szobára számolhattak ennyivel. Itt az „E”-ben volt amúgy a telep szabadidőközpontja: a földszinten konyha, ebédlő, könyvtár, olvasóterem, tornaterem, bokszterem várta a munkában megfáradt rendőröket.
A Dagály fürdőt meg csak 1948-ban bocsátották a nép rendelkezésére, úgyhogy nem volt akkora mákjuk, hogy az utca végébe járhassanak úszni. Kert is van, meg kis park is a házak közt, mondom én, hogy nem volt ez rossz:
Az U alakot garázssor zárja, mögötte a kiskert:
A homlokzati díszek és az eredeti ablakosztás az enyészeté lett, apróbb ornamensek azonban magabiztosan hirdetik, hogy a szocializmus nem múlt el nyomtalanul, és ezt itt, a hatvanas években épült lakótelep tövében teljesen helyénvalónak is érzem.